A 21. században élünk, az internet elterjedésével, az utazás fejlődésével számtalan, korábban elképzelhetetlen dolog vált lehetségessé. Ezek közé tartozik az internetes társkeresés, ebből kifejlődve pedig a távkapcsolatok is.
Történt nagyjából két és fél éve, 17 évesen, hogy kipróbáltam egy oldalt, amelyen egyszerűen, regisztráció nélkül beszélgethetünk teljesen véletlenszerű ismeretlenekkel. Egyáltalán nem társat keresni akartam, még csak nem is ismerkedni: csak szórakozni, elűzni az unalmamat. Olyan dolog történt azonban, amire nem számítottam. Egy viccesen, idióta módon indított beszélgetésből komoly beszélgetés fejlődött ki, néhány órányi beszélgetés után egyértelműen úgy éreztem, nem hagyhatjuk abba itt a beszélgetést. Igazából senki mással nem beszélgettem még el úgy, mint azzal a lánnyal, ott és akkor, pedig azt sem tudtam, hogy hívják, hol lakik, és még rengeteg más, alapvető információt. Láttam viszont nagyjából, milyen személyisége van, hogyan beszélget, viselkedik, és úgy éreztem, folytatnunk kell a beszélgetést máshol.
Megkértem, hogy folytassuk a beszélgetést máshol. Látszólag egyetértett abban, hogy nekünk, kettőnknek beszélgetnie kell még, viszont félt attól, ki is lehetek, hiszen bárki mondhatja magát egy 17 éves fiúnak az interneten. Nem adtuk meg egymásnak a személyes adatainkat, létrehoztunk egy-egy új profilt egy chatelésre alkalmas alkalmazáson, majd az akkor kitalált felhasználónevünket adtuk meg egymásnak. Hónapokig beszélgettünk barátokként, és jobban megértettük egymást, mint bárki más korábban. Talán ez a szép ebben a weboldalban, véletlenszerűen olyan emberekkel beszélgethetünk, akikkel mondjuk anélkül, hogy egy képet látnánk a másikról, rendkívül különleges módon megértjük egymást.
Teltek szépen a hónapok, egyre jobban megismertük egymást, egymáshoz szoktunk, már láttunk is egymásról néhány képet. Korábban egyikünknek sem volt sem barátja, sem barátnője, viszont történt egy egészen nagy furcsaság: titokban féltékenyek lettünk, ha a másik fiúval/lánnyal beszél. Nem kellett már ezután sok, hogy anélkül, hogy bármikor találkoztunk volna, komolyabb vonzalmat érezzünk egymás iránt. Ekkor egyre többet beszélgettünk már hívásban, telefonon is. A találkozás egészen nehéz volt egymástól több száz km-re, de egy különös lehetőség folytán megtörténhetett az első alkalom. A valóságban szintén megértettük egymást, hihetetlen hatással voltunk egymásra, talán ennek köszönhető, hogy még ekkor megtörtént életünk első csókja, ami csodálatos volt! :)
Úgy vélem, ekkortól mondhatjuk, hogy egy kapcsolatban voltunk, méghozzá egy távkapcsolatban. A tapasztalatom szerint egy távkapcsolat lehet csodálatos, de szörnyű is. Amint hazamentünk az első találkozásunkról, nagyon hiányoztunk egymásnak. A következő találkozást vártuk, szenvedtünk, mikor lesz erre lehetőségünk megint. A találkozások viszont csodálatosak voltak, sőt, a köztes idő is tudott az lenni. Szó eshet itt a bizalomról, hiszen nem tudjuk, mit csinál a másik, míg nem vagyunk ott. Én úgy gondolom – bízva a barátnőmben –, hogy régen gond, ha azért, mert nem tudom, mit csinál, olyat csinál, aminek nem örülnék. Egy távkapcsolatban is lehet bízni a másikban és tudni, mikor mit csinál. Hogy megéri-e a távkapcsolat? Úgy gondolom, igen. Nem találtam volna hozzá hasonló, számomra ennyire tökéletes lányt sehol máshol. Szerintem nem sajnálnom kell, hogy az AnoTalk-on ismertem meg a szerelmemet, mert így távkapcsolatba kerültem, hanem örülni, hogy nem ismertem meg egy számomra kevésbé jó lányt a közelben.
Korábban havonta egyszer volt lehetőségünk találkozni, szünetekben jóval több időt töltöttünk egymással. Egy éve azonban komoly változás történt, éppen akkor végeztünk a gimnáziummal, egyetemre akartunk jelentkezni. Ugyanabban a városban lévő egyetemre felvételiztünk és vettek is fel minket, a történetünk pedig innentől még izgalmasabb lett. :) Amint egymás közelébe kerültünk, a kapcsolatunk még sokkal jobb lett és egyértelmű lett mindkettőnknek, hogy megérte várni egymásra, hogy egy rendes kapcsolat lehessen a távkapcsolatból (nem mintha a távkapcsolat nem az lenne). Aki hasonló helyzetben van, kitartást kívánok nekik, megéri!
Mi pedig ezzel az írással szeretnénk megköszönni ezt az egészet az AnoTalk-nak! Megéri kipróbálni, lehet, hogy szórakozol egy jót, de az is lehet, hogy talán a sors által vezérelve, talán a véletlennek köszönhetően, de ott találod meg a leendő férjed, feleséged. Az AnoTalk blogon lévő bejegyzésre reagálva gondoltam, hogy leírom ezt, és mondom azt, hogy lehet társkereső az AnoTalk.